tizenkettedik

Egykettőháromnégy, egykettőháromnégy, kislánykorában is ezt csinálta, mindig számolta a lépéseit, ha félt, már nem is emlékezett rá, de most ösztönösen újra, kicsit tán meg is szaporázza, miért nem kocsival ment, gondolta majd sétál egy jót, megszokta az egyedüllétet, de a félelmet nem lehet megszokni, pedig ő aztán nem az a típus, de hallja, hogy követik. Sejti, hogy amúgy nem, de nem akar hátranézni, mert ő nem paranoiás, ő egy fogjukrá erős nő, bárcsak valami laposabb cipőt vett volna fel, bárcsak ne hallaná maga mögött a lépteket, de ha van is valaki mögötte, tegyük fel, beérhette volna, hogyha valami ismerős, akkor biztosan már mellétoppant volna, pedig olyan jó este volt, olyan jól érezte magát, szereti a lötyögős estéket, és szereti a kézműves ételeket, italokat, a szörpöket, azokat főleg szereti, amikor nem fesztiválosan, nem hivalkodón, csak egyszerűen a maguk szépségében vannak kipakolva egymás mellé a mindenféle sajtok, kecskesajt, juhsajt, lilahagymás, paprikás, köménymagos, mennyire utálja a köménymagot, a lekvárok, mindenből, fügéből, szőlőből, rózsából, banánból, a málna, eper, szeder, áfonya klasszikusok mellett a vad szörpök, birsalma, gyömbér, kékszőlő, levendula, menta, a kékszőlő mindig visszahozza a kölyökkorát, folyton versenyeztek, ki tud több kékszőlőszemet a szájába gyömöszölni, és ősz végén mindig volt otthon must, még nem alkoholos, de már nem simán szőlőlé, bordós színű, néha még karácsonyra is maradt, igyekszik átgondolni, tudatosan nem azokra a léptekre figyelni, igyekszik egyszerűen csak menni, egykettőháromnégy, ez most miért nem működik? Hatéves lehetett, amikor egyedül ment haza, néhány háznyi távolság volt, de ugyanezt érezte, hogy nehéz a lába, hogy túl gyorsan ver a szíve, meg még álmában néha, amikor menekülne, de nem tud. Kábé tíz perc és hazaér, itt épp nincs susnyás, de épp húdenagy közvilágítás sincs, de legalább van egy lemerült telefonja, hogy lehet ennyire gyökér, gondolhatta volna, hogy le fog merülni, de valahol magától értetődik, másképp nem is lehetne, szorítja jobb híján a táskáját, összekoccan két szörpös üveg benne, a lábát töri a cipő, pedig eskü alatt vallja mindenkinek, hogy milyen kényelmes, és olyan ritkán fog ki olyat, ami magas, de kényelmes, legszívesebben lehúzná, és hazaszaladna, ilyenkor jut eszébe, hogy ő ki is, és mi, hogy nem méltó, hogy hol vannak már azok az idők, amikor csupasz lábbal rohangált a nagyanyja udvarán. Ha ennél gyorsabban lépkedne, akkor már szaladna, és amúgy miét ilyen rohadt kihalt az utca, istenem, még csak este nyolc, de milyen sötét, nyáron mennyire jó még az este nyolc, ő meg volt győződve, hogy nem szereti a nyarat, de most visszasírja, szeretne visszaugrani egy, vagy inkább kettő hónapot, szeretné, ha melege lenne, ha kijönne a napallergiája, szúr a tüdeje, meg kellene állnia, de nehezen hiszi el, hogy ennyire edzetlen, hát az a néhány felszedett kiló, az csak nem, inkább a félelem számlájára írja, de nem állhat meg, még mindig hallja a lépéseket. Miért is nem vett paprikasprét, vagy miért nincs nála valami, azt hitte, sosem kell majd, hogy ő úgyis mindig kocsival, vagy ha nem is, akkor is biztonságban, sose értette a sztorikat, amikor valakit valaki követett, és hogy ez mitől rémisztő, hát istenem, megfordulsz, lecsapod, tovább mész, na persze. És hallja, hogy szaporábbak mögötte a lépések, és bízik benne, hogy elmellőzi majd az a valaki, és ő meg megkönnyebbül végre, és akkor biztos leveszi a telitalpút, és hazafut, de rég futott már, most a gondolat is jól esik, de beéri aki eddig mögötte, és lezsibbad, amikor átfogja a vállát egy kar, megpördül, csak tompán hallja a sziaszépségem-et, és abban a pillanatban üvölteni tudna és zokogni egyszerre, és egyszerűen csak nem hisz el. Az a jó, hogy nem blokkol le, mert nem tudta, hogy hogy viselkedne pánikhelyzetben, tulajdonképpen fogalma sem volt, hogy mit tenne, merre lépne, de most kicsit megkönnyebbül, és elég hűvösen darálja hogy na ide figyelj, ha még egyszer követsz, vagy ha még egyszer hozzám érsz, akkor feljelentelek a halálba te seggfejet, a kéz lecsúszik a válláról a fenekére, és a ne szórakozz velem, tudom, hogy csak játszolt is egészen tompán hallja, és tudja, hogy ez már szexuális zaklatás a javából, de nem tudja, hogy egyáltalán lenne-e bármi esélye a bíróságon, már azon van, hogy feladja, de megfogja a kezet, leemeli a fenekéről, és olyan erősen szorítja, ahogy bírja, és az nagyon erős, mert a sokévnyi sport nem múlik ám el nyomtalanul, el tudná törni, úgy érzi, fenyeget egy sort még, aztán próbálja megtenni azt a párperces utat hazáig nyugiban, de az az idióta csak nem akar leakadni, a tömb előtt megszaporázza, és úgy bevágja az ajtót, hogy visszhangzik a csattanás. A liftben egy örökkévalóságig utazik, és otthon kimerülten ájul bele az ágyba. Százhuszat ver a szíve, a telefonja még mindig döglött, teljesen leizzadt, a lába sajog, és holnap meló, csak fekszik, mint egy hulla, lebeg az ágy tetején, a koszos ruháival a tiszta ágyneműben, csak nyöszörög, és észre sem veszi, hogy a táskájában a két üveg annyira összekoccant, hogy szépen lassan mindent átitat a ragacsos szirup odabent, minden egész eltörött. Nem megy a bőgés.     

Bizonyára nagyon sokan jártak már ilyen kipakolós, kézműves ételes vásáron, Advent környékén elég gyakoriak, de szinte az év minden szakaszában bele lehet futni effélékbe. Ilyenkor persze alig bír az ember válogatni, vinne ebből is, abból is, még az a csipkelekvár, még az a levendulaméz, még az a tíz deka sajt...
A novella ételeiből-italaiból három különlegesség receptjét osztanám meg, és garantálom, hogy ezek egészen biztosan nagyon finomak elkészítve. 

A levendulaszörp, azaz inkább szirup nagyon különleges ízű, mindössze 30 gramm levendulából szép mennyiség készíthető. A receptje itt olvasható. Szörphöz nagyon kevés kell belőle, mert tömény, de mindenképp megér egy próbát. 

A banánlekvár csak elsőre hangzik furcsán, viszonylag egyszerűen és gyorsan megvan, és palacsintába nutellával isteni.

Hasonlóan kellemes meglepetés a szőlőlekvár, szőlőtől függően lehet édes, aromás, vagy kicsit savanykás íze, de mindenképpen megéri elkészíteni azoknak, akik szeretik például az erdeigyümölcs-lekvár ízét. Így készül.