tizenegyedik

Még nyár van, de már az elviselhetetlenebb fajtából, mert már nem sokáig, csak néhány nap, és belevág a borzalmas első hétbe, hogy kövesse azt a még rosszabb második, mert az első még éppen elmegy, ha hazaküldi a csapatokat, eldarálja a követelményeket mintha lennének – aztán mondja, menjenek a fenébe, ad még nekik egy kis nyarat, magának ad még egy kicsit, de ez már nem olyan. Ezeregyszáz szükségtelen, de cserébe tolakodó ímél a baromtól, mindegyikre kimért válasz, néhány bibliográfia, kis lelkiismeret-furdalás az ikerlány miatt, és még mindig sok-sok keserűség a húga miatt, aki amúgy azóta köszöni, jobban van, de olyan fakó, és bánatos, hogy facsarodik a szíve, ha beszélnek. Most várja A Kolléganőt, akivel azóta az üzleti kajálás óta sokat és jót beszélnek, de sejti, hogy megint várnia kell, mert talán még sosem érkezett a lány pontosan sehova. Nézegeti ezt az új, menő helyet, valahol félúton egyensúlyozik az elegáns és az otthonos között, ugye minden barátságnak kell egy törzshely, nosztalgikus mosoly, nézegeti az okost, még csak tíz perc, lesz ez több is, bemenjen, ne menjen, kint ácsorog, annak örül, hogy a légyszemüveg az egész arcát takarja, olyan biztonságos és rejtélyes. Az a baj, hogy a nyári ruháit kicsit kihízta, kéne megint járni futni, szóval nemrég vett egy maxiruhát, nem tudja, hogy viselheti-e, mármint hogy jól áll-e neki, általában ösztönösen olyat vesz, ami jó, de ebben ő sosem biztos, a melegtől megolvadna a sminkje, ezt utálja, szóval natúran ácsorog, de gyorsan megunja, irtó meleg van, bemegy az új, menő helyre. Még idegen, még semmit nem ismer, a személyzetet, sem a berendezést, sem az itallapot, nézelődik, egy biztonságosnak tűnő asztalhoz ül a sarokban, elég sokan vannak erre-arra, nagyobb a hely, mint amekkorának tűnik, tanakodik, hogy kérjen-e valamit, minden jó árban van, minden csábító, nézegeti az összetevőket, megriad, amikor megszólítja valaki, és kényelmetlenül érzi magát, mikor beazonosítja a hang forrását, az ikerlány leül vele szemben, mondaná, hogy nem igazán alkalmas, de végül is. Valahogy zavarja is meg nem is, ez a lány okos, de csitri, kábé huszonegy lehet, vagy mennyi, szóbahozza-e azt a csúfos vizsgát, vagy hagyja a fenébe, voltaképp ő nem csinált semmi mocsok dolgot, szóval várja, hogy merre alakul a dolog. A lány beszél, beszél, beszél, amúgy kicsit szemtelen, elég szimpatikus, de még nem tud dönteni, hogy beengedje-e, és jön az sms, hogy bocsi, fél óra, és odaérek, és megérkezik a pincérlány is, hogy mit hozhat, az ikerlány kérdezi, hogy meghívja-e, nemet int, a lány kér egy ice breakert, elmosolyodik a célozgatáson, de nem rendel végül poker face-t, csak egy jeges kávét. Elcsevegnek, hogy mi volt a nyáron, a lány csacsog, nem tűnik sértődöttnek, emiatt megkönnyebbül, már nem furdalja a lelkiismeret, kicsit ő is mesél, de igyekszik megkerülni a megnyílást, kivédeni a túl intim kérdéseket, kellemes, de nem hagyja megtörni azt a jeget, gyorsan megy az a fél óra. Mindig elcsodálkozik a gyorsan, azonnal megnyílókon, akik kicsit tolakodón őszinték, de nem rejtegetnek semmit, a rossz napjaikról ugyanúgy mesélnek, mint a legnagyobb örömükről. A lány elmeséli, hogy milyen, hogy ketten van, mesél a vicces helyzeteikről, mesél otthonról, nem is érti, hogy tud ennyi mindent besűríteni ebbe a fél órácskába. Végre befut A Kolléganő, és akkor összekapja magát, és megmondja az ikerlánynak, hogy mára ennyi a beszélgetés, feláll A Kolléganőhöz, az ikerlány is feláll, így most kényelmetlen, mielőtt A Kolléganő megszólalna mond az ikerlánynak egy nyomatékos viszlát-ot, a lány közelebb lép, ő meg távolabb, szó sem lehet semmiféle testi kontaktról, vállsimításról sem, lány el, Kolléganő érkezik, teljesen olyan, mint aki végigbőgte az utat. Leülnek, némi magyarázkodás a késés miatt, bátortalanul megkérdezi, hogy van-e valami gond, vihogva válaszolja, hogy a parlagfű, a kávéból még van egy kevés, és veled mi van, olyan nyomi vagy, hát, nem is tudja, elgondolkodik, valami nem tiszta, elmeséli a lányt az elejétől, jaj, ne legyél már ennyire görcsös, ha szimpatikus beszélj vele nyugodtan, nem kell aggódnod, te bolond, de ez nem nyugtatja meg teljesen, akkor sem stimmel valami, na, ne foglalkozz ezzel, szeptembertől majd rágódsz rajta, igyál egy white lady-t, illik a nyári színedhez. Maradnak vagy két órát, szokatlan, hogy újra van egy barátja, feloldódik az újabb jeges kávé mellett, a white lady-t kihagyja, elmeséli az enyhe napallergiáját, elmeséli a húgát is, még nem mesélte el senkinek, elmesél mindent, ami eszébe jut és említésre érdemesnek tart, de szerette régen ezeket a lazulós napokat, otthon a kanapén is vigyorog, hagyja, hogy átfusson rajta az élmény, a boldogság, de besötétedik, és visszakúszik abba a hülye fejébe a kétely és a feszültség, ablakot nyit, kibambul a csillagokra, és szívből utálja a közelgő szeptembert. 

Nyilván már mindenki kétségbeesetten kapaszkodik a nyár utolsó pillanataiba. Ki is kell használni, ennek egy kulturált és kellemes módja a koktélozgatás. Szuper tippek a témában itt.
Az icebreaker hozzávalói:
tört jég, 2 rész tequila, 1 öntet triple sec, 1 öntet grenadine, 2 rész grapefruit-lé

A white lady-hez pedig a következőkre van szükség:
2 rész gin, 1 rész triple sec, 1 rész citromlé, jégkocka