Ma is túlóráznom kellett. Ez valahogy senkinek nem tűnik fel, de ha Bencus megbetegszik, és két napig nem jövök, mindenki csúnyán néz. Pedig elhihetik, hogy szívesebben szervezek rendezvényeket, mint dörzsölök krémszínű szőnyeget órákon keresztül, hogy kiszedjem belőle a hányást. Már öt óra, de egy gyors ital belefér. Bence hazavitte Bencust a suliból. Nagy káromkodások közepette persze, mert hogy neki most ihlete van, és minden alkalommal, mikor fel kell állnia az asztaltól két percnél hosszabb időre, ki tudja hány jó mondat esik ki a fejéből. Valószínűleg az összes, olvasva amiket ír... bosszantóan rosszak a novellái. Kedvem volna felállítani az asztaltól, kiküldeni a konyhába, én pedig befejezném... mit befejezném, átírnám az összeset! Néha lefekvés után órákig fekszem a sötétben nyitott szemmel, és olyankor nagy a kísértés, hogy megemlítsem a novellákat. Bence mellettem fekszik, mint egy darab fa. Ő sem alszik. Ilyenkor még keringenek a szövegek a fejében, azt mondja. Bármelyik pillanatban felpattanhat, hogy néhány sort még hozzátoldjon egyik-másik szövegéhez. Éppen ezért ekkor sem szabad zavarnom. Egyáltalában: a legjobb, ha soha nem szólok hozzá. Ha kimegy a fejemből, és kérdezek valamit, egyszerűen lecsitteg. Inkább hallgatok. Még három év, és lejár a lakáshitel. Akkor beadom a válópert.
Csak brandy, nincs időm többre. Na jó, két brandy. Bekapcsolom a laptopot, előre dolgozok kicsit. Holnap csak délután megyek be, Bencust kísérem a megyei versmondó versenyre. Szerintem csak Bence miatt nyerte meg a városit. Úgy mond verset, mint Microsoft Sam. Szegénykém, nagyot fog koppanni.
A pincér rábeszélt egy koktélra. Egy ilyen fiatal hölgy ne igyon egyedül brandyt, az olyan unalmas. Magához a Brandy Alexander illik! Micsoda mosoly. És elképesztő a bőre. Néger, de kifogástalanul beszél magyarul. Talán az anyja vagy az apja magyar... de a bőre túl sötét ahhoz, hogy félvér legyen. Az a szép a Brandy Alexanderben, ahogy keveredik a barna és a fehér. Lágy, krémes. Ivott már? Dehogy ittam. Kapucsínót is három hónapja ittam utoljára. Mindig rohanok. Zavarba hoz. Biztosan fiatalabb nálam. Atyaég, hát persze, hogy fiatalabb nálam. Negyven leszek augusztusban. Csak nem tágít. Leülhetek? Beszélgetek egy vadidegen, néger pincérrel. Majdnem üres a hely, nem siet sehová. Megdicsérem a bőrét, nem tudom, mi ütött belém. Ő is megdicséri az enyémet, megkérdezi, megérintheti-e a kézfejem. Végigsimítja. Olyan vékonynak tűnik, mintha pauszpapírból lenne. Megfordítja a kezem, előkap egy tollat a zsebéből, és számokat ír a csuklómra. Csiklandoz, ahogy odaérinti a toll hegyét. Ahogy végez, nyújtja felém, aztán az utolsó pillanatban elkapja a tollat, felnevet. Inkább valami fehérre, könnyebb elolvasni. Gyűrögetem a szalvétát. Bevallom, hogy házas vagyok. Mosolyog. Láttam a gyűrűt. Persze, a gyűrű. Leírom a telefonszámomat. Kicsit hallgatunk, aztán mesél még magáról. Szolnokon született. Lakótelepen éltek. Olyan nehéz elképzelni. Biztos furcsán néztek rá a tömbben. Vicces történeteket mesél. Bejön egy idősebb pár, felpattan, hogy kiszolgálja őket, aztán visszaül hozzám. Már nyolc óra múlt, mikor rápillantok az órámra. Megnézem a telefont: senki nem keresett. Bence sem.
Szabadkozok, hogy most már tényleg mennem kell. Megértően bólogat, felmutatja a szalvétát, aztán belehajtogatja az ingje mellzsebébe. A szíve fölé. Persze hülyeség, a szív inkább középtájon van, de szebb így gondolni. Olyan szép, hogy ez így már majdnem egy novella. Már az ajtóban állok, mikor utánam kiált. Hogy mi a nevem. Ő meg, nevet, Sanyi. Története van. Egy másik koktél mellett... Anna. Nincs semmi története. És bezárom magam után az ajtót.
A Brandy Alexander egy népszerű koktél. Kakaólikőr, tejszín és brandy kell hozzá. Izgalmas találkozásokhoz fokozottan ajánlott. :) És némi zene sem árt mellé:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése