Ibolya

Viola szobája éppen az apjáé mellett volt. Éjszaka néha áthallatszott hozzá a férfi egyenletes szuszogása. Reggelente is hallotta készülődni, két papucsba bújtatott láb csoszogása jelezte útját, ahogy a lakás egyik végéből a másikba támolygott. Péter nehezen szokta meg, hogy ketten maradtak, az első hónapokban reggelihez néha még három főnek terített. Egy különösen szomorkás novemberi reggelen Viola nagy csörömpölésre ébredt. A konyhába belépve látta, hogy a porcelán étkészlet nagy része a földön hever, darabokra törve. Péter csak két mélytányért hagyott meg, két laposat és két csészét, jelezve, hogy itt már nincs harmadik, akinek teríteni kéne. Viola látva az apja arcán rángatózó ideget minden szemrehányás nélkül felseperte a tálak és csészék maradványait.

A hetek kínos lassúsággal teltek. Viola napról napra, apránként törődött bele, hogy anyja elhagyta őket, és még csak látni sem kívánja többé. Viola tizenhat évesen, éppen a kamaszkor közepén tudta, milyen erős és kérlelhetetlen érzés a szerelem, mégsem értette hogyan késztetheti anyját ilyen felelőtlen lépésre. Ibolya mindig halk szavú, türelmes nő volt, kötelességeit sosem mulasztotta el. Halkan járt és végezte a dolgát amióta Viola csak az eszét tudta. Halkan élt, éppen ezért hatott hangrobbanásként rövid levele, amelyet a konyhaasztalon hagyott.

Hiányzott Ibolya csendje. Az új csend nyomasztó volt, el kellett fedni valamivel. Péter barkácsolni kezdett, gyakran még éjfél után is hallani lehetett a kopácsolást. Viola rákapott a zenehallgatásra, késő estig bömböltette a CD lejátszót. A szomszédok tapintatból nem szóltak nekik, de az utcán már csak elvétve köszöntek. Étkezések alatt bekapcsolták a tévét, és mindketten úgy meredtek a képernyőre, mintha sosem látott érdekességeket sugározna a helyi adó. Péter túlórázni kezdett, Viola szakkörökre járt. Apja unszolására csatlakozott az iskolai Biológus Körhöz is, bár rettenetesen unta a természetjárást, az út menti gizgazok vizsgálgatását és beazonosítását. Péter még egy növényhatározó könyvecskét is vett, amit Viola udvariasan, tettetett örömmel fogadott, és a ruhásszekrénye legaljára rejtett. 

Viola észrevette, hogy apja titokzatoskodik, és rejtélyes útjai, elintéznivalói megszaporodnak. Mivel arra gondolt, hogy talán egy másik nő lehet a dologban, nem faggatta apját. Péter sokszor csak azután ért haza, hogy Viola már lefeküdt. A lány figyelte az óvatos lépteket, melyek nehézkesnek hatottak, mintha apja valamit cipelne. Néha furcsa zörejeket is hallani vélt, egyszer pedig apja leejtett valamit, káromkodott egyet, de mire Viola felült az ágyban már újra csend telepedett a házra. Tíz perc sem telt el, és hallotta apja megnyugtató szuszogását a falon túlról. Ilyenkor mély levegőt vett. Apa hazajött. Elmúltak a rettegés jeges percei. Ő még itthon van. Alszik. Violának éjszaka már nem kellett tettetnie, hogy mennyire erős nagylány. Másik oldalára fordult, és csendesen álomba sírta magát. 

Péter születésnapjára Viola rántott karfiolt készített, apja egyik kedvencét. A TV két napja szervizben volt, így nyomasztó csend borult apára és lányára. Péter néhány percig bírta csupán, felpattant az asztaltól, elnézést kért, és kiment a mosdóba. Olyan lendülettel rántotta ki a fürdőszoba ajtaját, hogy a huzat belökte a férfi szobájának ajtaját, mely most valami oknál fogva nem volt kulcsra zárva. Viola felállt, hogy becsukja az ajtót. Nyúlt a kilincs után, mikor bódító virágillat csapta meg az orrát. Belépett a hálószobába. Amerre csak nézett, minden lila volt. Az ablakpárkányokat és a polcokat Viola apja telepakolta cserepes ibolyával, még az éjjeliszekrényen is volt belőlük. Viola lábujjhegyen közelebb merészkedett az ágyhoz, és látta, hogy a pokróc alól kilóg anyja egyik hosszú, virágmintás nyári szoknyája. Az ágy továbbra is két személynek volt megágyazva. Hát hiába volt az a műsor az edényekkel. 

Viola hátrafordulva szemben találta magát apjával. Arca vörös volt, mint egy gyermeknek, akit rajtakaptak valami tiltott dolgon. Percekig álltak még némán, mikor Viola végre elsírta magát, és apja válla is rázkódni kezdett. Átölelték egymást, és versenyt szipogva engedték tüdejükbe az ibolyaillattól elnehezült levegőt. 

Tudtátok, hogy az ibolya is ehető? Nem érdemes viszont túlzásba vinni a fogyasztását, mert felkavarhatja a gyomrotokat, ahogy Violáék életét az anya és feleség távozása.

Viola nem sok ételt tudott még elkészíteni, de a rántott karfiol hibátlanul ment neki. A titka: a karfiolt mindenképp jó vegetás vízben előfőzni, különben megeshet, hogy nem sül át! A mártogatós szerintem hozzátartozik ehhez az ételhez, ha tartármártáshoz nincs is meg minden hozzávalótok otthon, legalább tejfölből, majonézből és ízlés szerint plusz fűszerkeverékből megéri kikavarni egy keveset. :)